Ez a szatíra történelmileg maga a rögvalóság! Fábián Tibor szemnyitogató könyvet írt a Kárpátok Géniuszáról

Fábián Tibor szatirikus regénye, amennyire szatirikus, annyira realista is. Ez a szatíra történelmileg maga a rögvalóság, ami nem csupán esztétikai élményt nyújt az olvasónak, hanem nyitogatja a szemét azoknak, akik manapság visszasírják a Conducator uralmát, amelytől pedig Isten őrizze meg Romániát és a világot.

A szerző szatirikus regényként jelölte meg írása műfaját, az is, méghozzá vaskos történelmi szatíra. Az 1987-89-es évek Romániájába kalauzol el az író és nem kisebb személyek a főszereplői, mint a Ceausescu házaspár. A középpontban maga Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság államelnöke szerepel, akit hivatalában odaadással személyi titkára, a cigány származású Dumitrasco szolgál. 

A hűséges titkár ismeri és kiszolgálja gazdája minden szeszélyét. Látjuk a Conducator (Vezér) munkastílusát, azét az emberét, aki legfőképpen dolgozni nem szeretett, nem is csoda, hiszen a lustaság mellett a semmihez sem értés volt egyik fő jellemzője. Ő maga természetesen meg volt győződve, hogy mindenhez ért és tévedhetetlenül mindent meg tud oldani. 

Amikor a regény következő fejezeteiben látjuk a „Kárpátok géniuszát” futballmeccsen, falurombolás – általa adott szép nevén: település szisztematizálás – tervezése során, vidéki gyárlátogatáson, vadászaton és a bukás nehéz vergődésében, ennek az öntelt, üresfejű, iskolázatlan, paranoiás, betegesen hiú embernek a tobzódását, harmincegy év távolából végtelenül nevetségesnek ítéljük. 

A regényből azonban jól érzékelhető, hogy a maga korában egyáltalán nem volt nevetséges, hanem vérfagyasztó, akitől a rendszer állandóan körülötte lebzselő csúcsvezetői is reszkettek.

 A regény egyik erénye, hogy ezt a folyamatot mesterien ábrázolja, mert a Conducator nem szeretett egyedül lenni, élvezte, hogy ő állandóan a társaság középpontja, akitől még az általa mondott viccen való nevetéshez is engedélyt kértek.

A sztálinizmus személyi kultuszát és diktatúráját megszégyenítő rendszert működtetett a Ceausescu házaspár, mert Nicolae nem egyedül uralkodott, hiába az ő kezében volt a jogar, amit államelnökké választásakor groteszk módon fejedelmi hatalmi jelvényként a parlamentben egy nemzeti színű vállszalaggal együtt megkapott. A felesége, a nála két évvel idősebb Elena Ceausescu első miniszterelnök-helyettes, a tudományos akadémia tagja és elnöke, és még számos tisztség viselője, ez a bukásokkal keservesen négy elemi iskolai osztályt végzett asszony félelmetesen tudta manipulálni mindenható férjét. 

(Nem hiába járta akkor az a vicc, hogy ki a világ legjobb sakkozója? Válasz: Elena Ceausescu, mert ő egyetlen paraszttal sakkban tartja az egész országot.) 

Elena, akit Fábián Tibor úgy mondat Nicolaeval, hogy a Feleségem Elvtársnő, manipulációs hatalmát rosszra használta. Valami sátáni indulattal mindig rossz irányba befolyásolta férjét. Az aztán mindennek a teteje, hogy ez a primitív és tanulatlan házaspár (Nicolae 11 évesen fejezte be iskoláit, a cipész inasi szintnél azonban eredeti szakmájában sem jutott feljebb) több száz könyvet és tanulmányt íratott saját neve alatt és jelentetett meg, úgyhogy a romániai könyvesboltok tele voltak kettőjük könyveivel, brosúráival, sőt ezek közül számosat idegen nyelveken is kiadtak és külföldön terjesztettek.

Mi a magyarázata hát, hogy Ceausescu az ismertetett képességekkel és tanulatlansággal Románia rettegett diktátorává emelkedett? 

Jókor volt jó helyen és bizonyos tehetséggel azért ő is rendelkezett. Fiatalon került börtönbe és az ott töltött néhány évből jelentős ideig volt Gheorghe Gheorghiu-Dej vezető román kommunista cellatársa, aki megkedvelte, hóna alá nyúlt, képezte és, amikor a szovjet hadsereg benyomult a hozzá átállt Romániába, eljött az ő idejük. Gheorghiu-Dej hamarosan a Román Kommunista Párt élére került, majd miniszter lett és 1965-ben államelnökként halt meg. 

Ceausescu karrierje is szédületes emelkedési pályára került, 1954-től négy évre hadügyminiszter-helyettes tábornok lett, majd mezőgazdasági miniszter-helyettes, Gheorghiu-Dej halála után pedig pártfőtitkár, aztán államelnök. Tehetsége a kommunista agitációhoz volt. Gátlástalanul tudta gyalázni a királyi Románia berendezkedését és ígérni a vörös paradicsomot. Ez utóbbi ígérgetése uralma évtizedeiben is szokása maradt, aki nem hitt neki, s ha az kiderült róla, börtönbe, vagy kényszermunkatáborban kötött ki.

Fábián Tibor szatirikus regénye, amennyire szatirikus, annyira realista is. Ez a szatíra történelmileg maga a rögvalóság, ami nem csupán esztétikai élményt nyújt az olvasónak, hanem nyitogatja a szemét azoknak, akik manapság visszasírják a Conducator uralmát, amelytől pedig Isten őrizze meg Romániát és a világot.

(Fábián Tibor: Ceausescu elvtárs, pajtás. Tortoma Kiadó, Barót, 2021. 133 o.)

Note: This article have been indexed to our site. We do not claim legitimacy, ownership or copyright of any of the content above. To see the article at original source Click Here