Velencei karnevál

Velence és a karnevál fogalma az elmúlt évszázadokban szinte egybemosódott, a városállam vízkereszttől húshagyó keddig tartó kicsapongásairól legendák keringtek. Mintha a máskor igen szigorú Serenissima Signoria, a lagúnai Köztársaság kormánya is elnézőbb lett volna ilyenkor. S mikor a XVIII. században Velence, mint fontos szereplő lekerült a történelem színpadáról, elszabadult a pokol, a karnevál véget nem érő bacchanáliává terebélyesedett.

A csatornák partján minden bizonnyal megértő fülekre találtak Monteverdi szerelmes, s helyenként érzéki madrigáljai, s Adriano Banchieri, a nagy mókamester is mindent elkövetett, hogy a télutó emlékezetes maradjon. Farsangi köszöntője és strofikus tavaszköszöntő dala az Álarcos villanella a szebb napokat idézi, de repertoáron lehetett az Állatok rögtönzött ellenpontja című műve, ahol egy kutya, egy macska és egy kakukk is ellenpontot énekel a basszus monoton szólamára.

A XIX. század elején született Ernesto Cavalli Velencei karnevál, zongorára és klarinétra komponált színes darabját kevésbé ismeri a nagyközönség, de Niccoló Paganini hasonló című alkotása viszont fülbemászó dallamával vált igazi slágerré. A húsz variáció a hegedűművészek kedves műsorszáma, Lakatos Sándor, a híres prímás repertoárján is szerepelt.

Paganini virtuozitása nagy hatással volt a francia Jean Baptiste Arbanra, aki trombitára komponálta meg a Velencei karnevál opusát. Noha Arban elég termékeny zeneszerző volt, az utókor mégis csak e műve alapján emlékezik rá.

Folytassuk a sort André Camprának, a Lully és Rameau közötti korszak neves operakomponistájának Velencei karnevál című operájával! Orleans-i Fülöp régenssége idején a legmagasabb zenei körökbe emelkedett szerző e művében szerencsésen egyesíti a francia és az olasz stílust, s az opera-balett műfaj megteremtésével egy új iskolát is teremtett.

Nagyon sok zenészt megérintett a téma, a „kismesterek” közül például Paul Génint. A XIX. század második felének virtuóz fuvolistájaként tartják számon, aki mintegy hatvan darabot írt hangszerére, sőt a jövőbe is tekintett, s a szaxofon is megihlette. Leginkább az Op.14 Velencei karnevál darabját játsszák nagy szeretettel a hangszer művelői. A tízperces bravúrdarabban számos ismert velencei zenei téma is visszaköszön.

Zárjuk végül körképünket ifjabb Johann Strauss Egy éj Velencében című operettjével. E mű bemutatását számos intrika és botrány előzte meg, a szerző harcban állt a Theater an der Wien igazgatójával, s a szövegkönyvíróval is összekülönbözött. A mű bemutatóját így Berlinben tartották, ami kuriózumnak számított a Strauss-bemutatók sorában. A sematikus történet a XVIII. századbéli karnevál idején játszódik a szerelmesek városában, csábító herceg, féltékeny férjek, ármány és szerelem, s persze szerencsés kimenetel szerepel a dalmű palettáján. A darabot Cziffra Géza filmrendező 1934-ben feldolgozta, a mozi egy részét a lagúnák városában vették fel. A stáblistán olyan nagyságok szerepelnek, mint Csortos Gyula és Gombaszögi Ella.

(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)